4F Club Eső

1. Kifele bámulok a szobám ablakán, Nem csörög a telefon, lehet, hogy rossz talán. Elég egy hívás, és jól vagyok menten, De itt a magányban nem javul a kedvem. Lehet, hogy az eső, hogy fekete az égbolt, Hogy nem jut eszembe semmi, ami szép volt, Lehet, hogy aludni kéne, talán mindent megold... R. A szememre nem jön álom, Napok óta hiába várom. A tudatom kihunyna végre, De ébren révedek a szürke égre. Fásultan állok a zúgó viharban, Üvegszilánk simogatja a talpam, Nyakamba folyva csurog a víz végig rajtam. 2. Kopog az eső az ereszen, nehéz a lelkem, Hova lett a boldogság, amire veled leltem? Kudarcba fulladt rövid életem, A kártérítést vajon kitől kérhetem? Egyedül, egyedül, egyedül olyan rossz nekem, Nem értem, miért tetted ezt velem, Halálraítélt, egyoldalú szerelem. R. 3. Borzongás fut végig az egész testemen, Hiába a pizsama, a lelkem meztelen. Éber álmot szül a fekete éjszaka, Késő este velem csak a magány tér haza, A zápor enyhül, majd belelendül, Mint a vihar, ami bennem dúl legbelül Kérlek, gyere vissza, olyan szörnyű rossz egyedül.