Maren Ade - Toni Erdmann 2016 MImi

A Toni Erdmann (bemutató: 09. 29.) főszereplője egy nyugalmazott tanár, Winfried Conradi, aki munkamániás lányához, Ineshez állít be Bukarestbe váratlanul és egy műfogsorral, valamint egy parókával felszerelkezve mindenkinek Toni Erdmannként mutatkozik be. Nem tudom, hogy csinálja, de Toni mindenhova bejut és egy idő után mindenkivel kapcsolatba kerül, akinek a lányához bármi köze van. A romániai helyszín ideális választás, hűen tükrözi azt, ami körülöttünk zajlik. Tulajdonképpen ez, a közép-kelet-európai nyersanyagokért, piacokért, olcsó és szakképzett munkaerőért folyó harc darálja be Inest is, aki a sikeres üzlethez nélkülözhetetlen, érzelemmentes pókerarcot a munkaidőn kívül sem képes levetni. Kapcsolatai ridegek, bizarrak, felszínesek és nem mentesek a különféle érdekektől. Ő és generációja eljutnak oda, hogy tulajdonképpen ez jelenti a komfortzónát számukra, ahonnan nagyon nehéz kibillenteni őket. A szerető apa – ne szépítsünk – hülyét csinál magából (igaz, környezetéből is), hogy lányát kiszabadítsa ebből a fogságból. Peter Simonischek és Sandra Hüller alakítása mindenki számára emlékezetes marad. A film annak ellenére távozott Cannes-ból Arany Pálma nélkül, hogy aki látta, egyértelmű esélyesnek tartotta (azért a Fipresci is jól mutat a vitrinben). A 2 óra 42 perces játékidő akárhonnan nézzük, hosszúnak tűnik, de mindenképpen érdemes ennyit rááldozni az életünkből, hiszen a tanulságot megfogadva később ennek többszörösét spórolhatjuk meg. Az alkotás a multikulti jegyében született, bemutatva annak minden előnyét és hátrányát. (hetediksorközepe)